Egyház hierarchikus felépítése: az egyetemes →Egyháznak Krisztustól rendelt sajátossága, mely által egysége nem csupán lelki, azaz a Szentlélektől való és minden más egyházi feladatot megelőző, hanem hierarchikus is, azaz Krisztustól, a Főtől eredő és tőle biztosított. - Ő „a Testnek a Feje, az őskezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben” (vö. LG 7; Kol 1,15-18). Az egyh. szerves egysége tehát mind lelki, mind hierarchikus természete szerint Krisztustól és az Ő Lelkétől kapja életét és erejét. Ezért és joggal használta Szt Pál oly gyakran egymással összefüggésben a „Krisztusban” és a „Lélekben” kifejezéseket (vö. pl. Ef 2,21-22). - 2. Az Egyház hierarchikus közösségei. Az egyh. tagjai egyrészt létrehozhatnak szabad kezdeményezéssel szervezett közösségeket az Egyh. küldetését valamilyen vonatkozásban kibontó célokra, másrészt a sajátos értelemben vett hierarchikus közösségeket az egyh. hatóság létesíti v. alapítja. Ezekhez a hívők objektív ismérvek alapján szükségképpen tartoznak, s bennük hivatalosan, az Egyh. nevében végzik Krisztus hármas föladatát: a tanítást, a megszentelést és a kormányzást. Ezeknek az egységeknek az élén olyan kormányzati szervek állnak, amelyek magának az Egyh-nak hatóságai. Teol-ilag alapvető hierarchikus közösségek a részegyh-ak (LG 23), s vannak olyan egyéb hierarchikus közösségek is, melyek részegyh-akban találhatók v. több részegyh-ból jönnek létre. - Az ~ fölülről lefelé haladva: 1. az egyetemes Egyh. (vezetésében illetékes a legfőbb egyh. hatóság, a →pápa, a →püspöki kollégium; segítő szervek a →püspöki szinodus, a →bíborosi kollégium, a →római kúria, a →pápai követek); 2. a részegyházak (→egyházmegye, →plébánia) és csoportjaik (szerzetek, társulatok). E.P.

Erdő 1991:209.